Mindegy, mit hiszel
Mindegy, mit hiszel magadról
Mindegy, mit gondolsz indulataimról
Nem azzal mér a világ
Amivel lelked mindent megmagyaráz
Hisz az ember csoda, született jó
Mindenki egy-egy álombolygó
A lelkek, akkor is egymásba érnek
Ha üzenetük rendre, s újra csak célt téveszt
Ahányszor magadat magyarázod
A válaszokat magad körül rendre letiltod
Üres semmivé vál léted
Gyanakvó magánnyá születésed
A barátság kötés, felelősség
Nem rabság, de igaz gyönyörűség
Aki megköt, változást esküszik
Önnön vérében csak a szabadság fürdik
Kényelemmé, bújócskává válsz
Hogy sötét oldalt, kőfalakat játssz
Döntésed a világ tán elfogadja
Maradj, maradj csak lelkiismereted rabja
2014. október 16.
Netala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése