Egy 'karaoke' közösségi oldalon ismerkedtem meg versíró barátaimmal. A fészbúkon az "Alkotó tábor" és a "Lélekfogódzó" oldalakon találtok meg. 60 éves általános iskolai tanár vagyok. Ma már inkább csak technikát tanítok. Talán, mert az idők folyamán az a bizonyos másik agyféltekém kezdett erősebben működni. Lélekfogódzó címmel - szerzőtársammal - 2014-ben jelent meg verseskötetünk. A fészen őt is megtaláljátok. És itt is: http://undergroundbolt.hu/lelekfogodzo
2014. október 17., péntek
Netala: Már nem fáj
Már nem fáj
Nincsen több kérdés már, állok válaszúton
Elindulni mindegy, akármelyik úton
Poros, sárba vesző, lombos, vagy kiszáradt
Minden gondolatom üres szó-varázslat
Álomba ringattál, nem tudom, ki voltál
Oly jó volt válladon időzni, ha szóltál
Világok csendültek, szikrákká perdültek
Aztán, hogy vágyaink sorra, mind elültek
Itt maradó hangod, magány-csendülése
Téli álommadár fagyott tolla, vére
Oda a varázslat, üres minden gondom
Nincs a dal, nincs a szó, nincs, akinek mondom
Hogy mi voltál nékem, mit veszítettél el
Állsz most válaszúton, eléd vihar térdel
Télbe fordult világ orkán-széllé éled
Minden álmunk, vágyunk emlékekké széled
2014. október 17.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése