Netala: Létem tükrében

Létem tükrében

Gondolatom hullámai körkörösen zuhannak térbe
A villámokkal szétszikrázott, nekilódult égbe
Duzzadt patakokból sistergő magányom villan
Létem értelmének sejtése hideg kövek közé illan

Születésem fénycsóvája átvilágít horizonton
Hegycsúcsokon, széláramon, magam ontom
A világ vérébe látomásom, elmúlásom mérgét
Ég fölé sikoltom világok ellentétét, menedékét

Tudat vagyok, földhöz ragadt, vad, isteni árny
Két lábra állásom, magamra találásom szárny
Időkereket hajtó, ős-öröklött talány, hiány
Egekbe kiált - célt, akaratot végső mocsokba hány

Elnyugvásom, megadásom is, jaj, görcsös lázadás
Amíg hajt, érzékel, sodor e hömpölygő áradás
Könnyel, közönnyel, kéjjel, vágy-ragacsos mézzel
Sorsként acsarkodsz, belé kapaszkodsz két kézzel


2014. október 27.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod
új mesekönyvemet,
ide pedig
Sztorka Viával (FaceBookon: Szilvia Pásztorka) közösen írt verseinket.