2014. október 7., kedd

Netala: Kéklőn szikrázó


Kéklőn szikrázó


Kéklőn szikrázó ég fölöttem
Csalán, bogáncs és kóró köröttem
Ki nem látszom a sűrű gazból
Nem látok semmit az igazból

Lábam térdig mocsár húzza
Bőrömet iszonyat-hőség nyúzza
Elvesztem, érzem, kapaszkodnék
A föld mélység, rémítő szakadék

Hová lettél születésem csillaga
Hol örökké otthonos az éjszaka
Ahol minden csak a csend
Ahol felkarol, simogat a rend

Arcomba vérig tövis karmol
Érezem, tudom, miért kell halnom
Egyetlen szó komor lelkemen
Sötét madár ziláló mellemen

Azt rikoltja, csőrével azt vájva
Szívem sötét zugába kiáltja
Hogy értetlen vagy, tudatlan
Menekülsz, magad állsz utadban


2014. október 7.
Netala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése