Netala: Egyre hosszabb

Egyre hosszabb


Egyre hosszabb éjszakákat álmodok
Rövidülnek a fakó, álmatag nappalok
Kinn a virágok méhecskést játszanak
Illatuk széna, mély égboltnak látszanak

Még fürdök a pillanat szikrázó napjában
Ülök a megszokott látomás-udvarban
Hallom hazatérő fecskéim raját
Égi világból hinti rám gyermeki mosolyát

Nincs vágyódás, sem harag, sem kába félsz
Tudtad, nem örökké, hogy csak máig élsz
Itt hagyom lelkem e zümmögő tájra
Futkosó fiúkat szülő, vágyódó anyákra


2014. október 28.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod
új mesekönyvemet,
ide pedig
Sztorka Viával (FaceBookon: Szilvia Pásztorka) közösen írt verseinket.