2014. október 9., csütörtök

Netala: Ahogy játszottunk


Lapozós szonett-csokrom on-line itt olvashatod:
http://issuu.com/szalaylaszlo4/docs/netala_-_h__tp__nt_lakattal


Ahogy játszottunk


Ahogy játszottunk a gazos utca délutánja
Pipacs színűből mély-sárgára váltott 
A világ akkora volt, amilyennek látszott
Új kő-villanypóznákról csorgott le a lángja

Olyan semmivel-törődöm gyermekek voltunk
Azt hittük, barátság a versenyfutás, a kunyhó
Mit gazból építettünk, ’stip-stop’- kiáltott a hunyó 
S ha hívtak, azértis, csakazért tovább maradtunk

Az iskola nem volt a mérhető, legnagyobb gond
Csak, mint bármely más, nem-szeretem program
Családi vasárnapon öregjeinkre mosolyogtam
Jaj, mennétek már! - s vártam, ahogy feljő a hold

Aztán elhittem, mindig mindenben a készülődés
Hogy mindig a holnap a küzdés, ki tettre kész
Kell legyen az első, sose a pillanat, mely mindig kész
Tervvé váltam, félszszé, s most elborít a józan ész

Elfeledett, kristály-gömb patakunk fenekén
A csibor, az ebihal tananyaggá, rendszerré
A pióca csípése, csalánnak ütése orvosi szakkönyvvé
Vált, szavakká, ma emlékek nélkül zeng feketén

A lélek vágyódik, mint gyermek a színes holmit
Hiszed, bizonyság, mi régi, hogy boldogít a múlt
Történelemmé vált, évszámmá, ahogy kimúlt
Nincs ácsorgó délután, nincs ki könnyes szemmel szólít


2014. október 9.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése