A kilencvenes évektől napjainkig keletkezett
verseivel jelentkezik két pályakezdő költő, közös magánkiadásban, az Undeground
Kiadó támogatásával megjelenő kötetében. Pásztorka Szilvia (Sztorka Via
álnéven) és Szalay 'Netala' László felváltva közöl egy-egy verset, összesen
több mint százhúsz, zömmel melankolikus, elgondolkodó alkotást. Álljon itt
illusztrációként Sztorka Via: Via-Dalaim című költeménye: "Hogy tanultam
meg verset írni?/ Ahogy sírni/ Mélyről jövő, vad akarattal/ Ébredő tudattal/
Így jelzi létezését a gyermek/ Kit rögtön felemelnek/ Ma is, ha nem figyelnek/
Versekbe ringatom magam/ Szavakból áll a bölcső/ S benne gondolat a pólya/
Csoda dallamot ont a csörgő/ És nagy titkok tudója/ Sok színes kép vetül /
Tágra nyitott szememre/ Olykor sötét árnyék szívemre/ Ismernek jól a rímek/
Néven szólítanak/ Viadalaimban/ Vértbe borítanak/ Mutatnak, eltakarnak/ Nekik
hiszek/ S értük én is kiállok/ Öröklétből hangot kapva/ Az öröklétbe tartva/
Velük kiáltok". A pályakezdő költők iránt érdeklődőknek ajánlható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése