Mozdulatokban élünk
Itt, lenn mozdulatokban élünk
A gondolat állandóságot követel
Ott, fenn nem mozdul a csend
Képzelgéseinktől csak idelenn félünk
Zajos gép húz csíkot felhők alatt
Tudatodat a magas tér, s az idő tölti el
Ahogy emelkedsz a léttel átszőtt égig
Vásznába vakság-fénye önmagát temeti el
Hinnéd, nincs mulandó, nincs örök
A gondolat mind csalást követ el
Földgolyóra pottyant hangya csodálkozva
Szédül, mikor egy igazi földmérőre néz fel
Megvakít a naptól kék, zöld világ
Festményen a vastag máz, jaj, töredez
Zümmögés és csípés illúziója
A zsongó, színes réteket sorra tünteti el
Fájhat, hogy elmúlik a világ
Félhetsz, hogy féreg rág szöveten
Nem sejted, magad pontosan így akartad
Ahogy kezdettől fogva léted kitakartad
Pecsétként tetoválás háton, nyakon, karon
Megsemmisülés-álmodója örvendez
Nem koptató eső, jaj, maga a táguló idő
Mossa emlékét színtelen, fakó festékeivel el
2014. szeptember 17.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése