Netala: Miért mindig

Miért mindig


Miért mindig éjszakáinkban csendül fel a dal
Miért a fura érzés, hogy a nappal kemény fal
Miért csak a képzelgés adja a megváltó erőt
Miért a féltés, hogy sötét verem nyeli el a nyerőt


Miért nem a bokrokban, fákban, szárnyaló madárban
Éljük létünk ritmusát, miért vívunk vesztett csatát
Miért kérdezünk másokat, ha tudjuk a válaszokat
Miért képzeljük, a teremtés koronája feszít vásznakat

Melyre nagy előadás vetül, sok néző gondtalan beül
Nézőtéren a nassolás, a fél-alvás, nem gyűjt ott belül
Semmit az istenadta nép, Sír, már nem lép eléd
Hogy lantjában társai szenvedését halld, megéld

Sompolygó félelem, megalkuvás, melyet a Terv
Szőtt álmaink köré, Sír! Nincs ki bitófán edz
Hogy lelked mérgét, melyet magad kevertél
Végre mocskos szádba vedd, tudd, aljasul éltél

Nincs ellenség, így harc sem, a megváltó
Kire majd felnézünk, be nem adható a rég lejárt váltó
Nincs bank, multi, maffiózó, üres a nyomtatott póló
Lejátszva terepasztalon, hisz minden dal rólunk szóló

Kapaszkodj egy magas ágig, van valahol az a másik
Ki magány esőben, fagyos hiányodban ázik
Csak hunyd le égő, fáradt szemed, lüktetni kezd
A vágy, hogy gondod, szenvedésed vele megfelezd


2014. szeptember 21.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.