Esőcseppekből, szivárványból
Esőcseppekből, szivárványból
Apákból és fiúkból
Hetedíziglen próbáljuk
Összerakni magunkat
És egymást
Számításaink megzavarják
A réteken ülő ködöt
A tavakban tündöklő
Kéklő tükröt, az elmúlás
Hisztérikus titkát
Vonyíts, ha fáj, ne kíméld
Az idő torkát, múltakból
Nem nyílik semmilyen nász
S ha hallod: vigyázz
Engedelmességet ne cicomázz
Ne tégy kétszer ugyanazt a folyóba
Ne hidd, csak a gondolat a lét
Ha majd átlátod, mily semmiség a tét
Állsz csak mozdulatlan
Nem ítélsz, leszel örök halhatatlan
S ez így megy újjászületéseken
Zuhanó vadvizeken, hosszú élteken át
Megtagadod vagy elfogadod
Az idő metsző, mozdulatlan
Fagy-halál múlását
Odaát van talán túlpart
Üveghegy, vannak tán Óperenciák
Tedd tarisznyád mélyére, amit találsz
Mert ezt parancsolja rád az örök nász
Fiad, lányod, ha majd bilincset ráz
Esőcseppekből, szivárványból
Belőlünk, vágyainkból, álmainkból
Hetedíziglen próbálja majd
Összerakni magát
Valami újat, valami egészen mást
2014. szeptember 13.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése