2014. szeptember 20., szombat

Netala: Éjszakából kifelé zötyög


Éjszakából kifelé zötyög

Elkent szemfesték, szétmaszatolt rúzs
Éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz
Ellenőr ásít a képedbe
Szakadt harisnya feszül a térdedre
Dideregsz, barátnőd válladra
Hajtana fejet
Elhúzódsz észrevétlen mellőle
ahogy az éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz

Vad táncok, új ismeretség emléke
Éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz
Hangos társasággal mulatsz
Hátsó ülés, arcukon egyetlen érzést kutatsz
Le-lecsukódik műpilláiddal
A szemhéj
Lelked ott, alatta egy másik világot szemlél
Ahogy az éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz

Jól indult, vidám este után
Éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz
Szinte kötelező a szokottból
Kizökkentő világgal messze az otthontól
Velük tartanod
Eljátszott szereped
Arcodra vetít egy őszinte, álmos, álmodó gyermeket
Ahogy az éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz

Csalódtál, pedig meg nem csaltak
Éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz
Pia, zene, tánc, pörgő mámor
Hitted, a mindenre gyógyírt adó Ámor
Intézi tovább hátralévő életed
E pillanat örökké tart majd veled
A gondolat, hajnalra vége lesz, valahogy beléd mar 
Ahogy az éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz

Köd világít a Hármashatár hegy felett
Éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz
Valaki vár a végállomás
Utáni kanyarban, valami elszámolás
Nem éltél még ilyen fázós
Csillaghullós, rázós
Borral, pálinkával kimért éjszakát
A megszokás még nem nyitotta rád ajtaját
Ahogy az éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz

Gyermeki lényed ásító nyugalomba tért
Valami nagyot, valami fontosat
Végre talán megért
Ahogy az éjszakából kifelé zötyög az éjszakai busz

2014. szeptember 20.
Netala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése