2014. szeptember 20., szombat

Netala: Érzékeim messzire


Érzékeim messzire


Érzékeim messzire nyúlnak
Mint est-elő szivárványos
Réten a fák vetette, hajladozó árnyak

Eső-ázott apró, s nagyobb
Bogarak, darazsak vonszolnak
Nedves, ragacsossá fonnyadt szárnyat

A lét elém áll, a valódi
Gyönyörködtet a kapcsolat
Hunyt szemem alatt látszat szórakoztat

Az ős kérdés csendben megpihen
Anyag vagy szellem - idebenn
Mindkettőt magamban tudom, hiszem

Emberpusztította, vakság gyötört
Hírré, távoli felhőkbe oszlatott pára
Ahogy feledek magas filozófiát, boldogságom ára

Szabad-e menekülnöm
Az esti szél balzsamos függöny
Borul mindenre, szenvedésre, emlékre, tájra


2014. szeptember 20.
Netala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése