Talán hozzád szól
Talán hozzád szól imám
Nincs válasz, csak a visszhang
Látnálak: igaz Istent! Innám
Szavad áldását, öntött harang
Konduló lelkem mámora
Oly kicsiny és együgyű a világ
Fázom, ha nem vagy végóra
Őrzője, segíts át, por lepte szilánk
Vagyok, kezem üresben markol
Kabátod szegélyét sírva, ázva
Szélszegett vágyakat mormol
Utca végében felejtett árva
Oly magasra értem, ott fönt
Szikrázó semmi vár, léttelen
Kérdés, ébredés, fagyos csönd
Ül utcátlan, teretlen félszemen
Pedig tudom, jaj, mivé lesz
Teremtett, bölcs álmodásod
Tudom, nem lesz, ki visszanéz
Mormolja nemléted, bölcs tanításod
2014. augusztus 31.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése