Netala: A régi, piaci utcán

A régi, piaci utcán


Még zakatol a zötyögő villamos
A májsegy mozi előtt
Emlékszem
Amnéziás éjszakánk
Másnap délelőttjén
Meséled
Kézen fogott édesapád

Hat éves se voltál
Hogy végleg elhagyott
Megkezdett meséjét
Nem fejezi be soha már

Én nem fogom kezed
Köztünk ez
Nem szokás
Mesét sem mondok neked
Egy sört fizetek
Csak gondolatban
Fogom meg veled
Az öreg, ráncos kezet

A piacra megyünk át
Oda, ahol azóta a két
Mammut áll
Fényképként rögzült
A sok zöldség, a nyers hús
És a hangos
Piaci kofák

Az időt fürkészem
Ahogy ott
Olyan furán megállt
Elképzelem gondolatban
Lélekszakadva rohant
Haza hozzád
Édesanyád
Talán, hogy nekem mentsen meg
Hogy idejében kapj
Gyomormosást

Kérném, szeretném
Hogy meséd közben
Kézen fogj
Hogy lássanak
A hangos, piaci kofák
Hogy befejezd történeted
Mielőtt a hatos villamos
Megáll

De az idő újra indult
Néma játéka múltjának
Kútjába hullt
Félbe maradt minden
Szerelmünk, álmaink
A zöldségek, nyers húsok
S hangos kofák
Tarkította
Régi, piaci utcán


2014. augusztus 29.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.