Álmodj
Álmodj színészt, álmodj szélvészt
Barangolj poros tájakon
Pihenj meg pókhálós tűzfalon
Érezd a fázóst, a pergőt, a tűzvészt
Addig marasztalj, míg a józan észt
Túl tudod repítni álmodon
Szétnézhess virágzó dombokon
Addig csak, míg a gond nem emészt
Félelemből felépült omló váradon
Zuhanó harangok ütnek rést
Jeltelen maradsz, nem rántasz kést
Találkozónkat újra és újra lemondom
Mert nem te vagy, ki fejet hajt vállamon
Nem az, ki nem ad fel keresést
Lehetnék kormányos, tanulnám az értést
Nem tennék sértést, nem lennék szánalom
Te csak barangolsz céltalan vad tájadon
Nem teszed fel a sorsbontó kérdést
Keresésedben nincs dal, nincs mámor ajkadon
Nem állod, nem látod a vágyként pusztító vészt
Így, napos dolgaid kínnal éled, múltadon
Merengsz, félig sem érve az érzést
Elfojtod, tagadod, mert megtévedt utadon
Lelked fagy-kincsén lakat a féltés
Istenséged termeibe - e képzelet emészt -
Fáradt koldust ne eressz be, száraz kutadon
Peremén ne üljön, ki lelkedhez felért
Így fonnyad kerted virága szunnyadón
Csak várok, nézlek, csodállak álmodón
2014. augusztus 31.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése