Netala: Gyermekkorom esőcsatornáiból

Gyermekkorom esőcsatornáiból

Gyermekkorom esőcsatornáiból sok víz lefolyt
Más-más ereszek alján gyűlt az égi üzenet
Labdarózsáink mesebeli könnytől áztak, mosolyt
Ragasztott gondolatainkra, fénytől ragyogó szemeket

Csodálkozásunk a legnagyobb kincs, mikor jégeső
Veri virágok csend-szeretettel vetett otthonát
Nem érti gyermeki elméd, miért zokog félreeső
Kis szobádban erejét, szerelmét vesztett édesanyád

A krumplibogár csíkos háta ellenséget nem jelez
Földigiliszták kettévágva duplán folytatják az életet
Csak mi, emberek sűrítjük emlékes szavakba magunk
Mindaz, mi hozzánk nő, hozzá semmit nem adhatunk

Nagymamám tanítása cseng fülemben - elkapott szó -
Menyét oktatta tanítva; nőnek a szerelem sosem jó
A férfi dolga, hogy bajt, fájdalmat hozzon, okozzon
A feleség, szül, nevel, tűr, reményt otthonná oldozzon

Mennydörgés, jégeső, villámdúlta vad folyók
Gyermeki lényem oldoz, bogoz, megfejti a tudni valót
Hogy nincs félelem, nincs harc, csak halk várakozás
Hogy mindent eldönt, megad, onnan fentről valaki más


2014. augusztus 2.
Netala


Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.